A kolera

Orientáló anyagok az ESTÖRI magazin címlapjaihoz- 2.rész

A kolera

Akárcsak napjainkban a koronavírus, 1831-ben egy addig ismeretlen betegség söpört végig Európán, amely új kihívások elé állította az orvosokat, a hatóságokat és az egész társadalmat, a kolera.

A betegség nagyon rövid lappangási idő után, erős hányással és hasmenéssel jelentkezik, aminek következtében a betegek jelentős része néhány napon, időnként néhány órán belül meghal. Ahogy a betegséget hazánkban elsők között leíró Schuster János, a pesti orvosi kar orvosa és vegyészprofesszora fogalmazott az Orvosi Tár hasábjain: „Tüneményei pedig következendők: erőszakos hányás és hasmenés, a gyomornak és belrészeknek fájdalma, a hasnak és ismét belrészeknek fölpöffedése, nagy étekundor (anorexia) és szomj. Az érverés sebes, nem ritkán csökkent és egyenetlen. Forróság és szorongatások közt a bőrön veríték tör-ki. A végtagok elhidegülnek: a kezek és lábak görcsösen húzódnak öszve. A halál 24 óra alatt is beköszönt.” 

Egy bécsi hölgy arcképe a betegség előtt és alatt

A kolera megjelenésével egy időben pánik és bizalmatlanság lett úrrá a Felvidék zömmel ruszin és szlovák jobbágyain, a kór továbbterjedésével pedig hasonló hangulat jellemezte az erdélyi románokat, de a dunántúli magyarokat is. A mélyben lappangó társadalmi feszültségek eleve felerősödtek a gyilkos kór hatására, a jobbágyok dühét azonban a váratlan röghöz kötés (a karantén) még tovább fokozta. A „puskaporos hordó” végül a Felvidéken robbant fel, ugyanis az itt élők megélhetését az alföldi idénymunka biztosíthatta volna.



Hadadi parasztok (George Edwards kőrajza, 1838)

A nyár elején az élelmiszerkészletek vészesen megfogyatkoztak, az ellenséges hangulatot pedig az is szította, hogy a vármegyékbe kiküldött kolerabiztosok – akik között az ifjú Kossuth Lajos is tevékenykedett – igen látványos, ám ugyanennyire eredménytelen intézkedéseket tettek a járvány megfékezésére, a kutakba szórt bizmutpor ugyanis semmit sem használt az akkor még ismeretlen baktériummal szemben. A bizalmatlan jobbágyok azonban a sikertelenséget a rossz szándéknak tulajdonították, és július elejére elterjedt az a híresztelés, miszerint a kolerabiztosok és megbízóik, „az urak” valójában a kiirtásukat tervezik. Vezérszónokaik hatására a jobbágyok hamarosan felkelő csapatokat szerveztek, és egymás után rohanták le a felvidéki udvarházakat. Becslések szerint a kolerafelkelés során 13 nemesember esett áldozatul a dühöngő paraszthadaknak.

 

Kolerában elhunyt nő

A nemesi felkeléssel megerősített 52 századnyi sorkatona 1831 augusztusában sikeresen leverte a felkelést. Ez idő alatt hazánkban több mint félmillió embert fertőzött meg a kolera, a betegeknek pedig csaknem a fele – köztük a híres nyelvújító, Kazinczy Ferenc – életét is vesztette. 


Az idős Kazinczy Ferenc



Halottszállítás egy olasz városban a kolera idején (1832)



Veszteglő intézet rajza 1831-ből