A kőszegi várat is adományba adta

120 éve született Esterházy Pál, a magyar kultúra egyik legnagyobb mecénása

A kőszegi várat is adományba adta

Esterházy V. Pál herceg bőkezű adományai segítettek fenntartani a Magyar Tudományos Akadémia és az Operaház működését az első világháborút követő gazdasági válságban, de a kőszegi várat is az ő adományaként kapta meg a honvédség. A herceg a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb mecénása volt, aki sokszor állami feladatokat átvállalva támogatta a hazai oktatást, a tudományos és a művészeti életet. Épp 120 évvel ezelőtt, 1901. március 23-án született Esterházy Pál herceg, akinek kiemelkedő adományozói tevékenységéről emlékeznek meg az Esterházy Alapítványok a jubileum alkalmából. 

A herceg különösen gáláns adománya volt kőszegi Jurisics-vár, mely a 17. század vége óta volt az Esterházy-család birtokában, és amelyet 1931-ben ajándékozott Esterházy Pál a honvédségnek. De a herceg mecénási tevékenysége egészen ifjúkorára nyúlik vissza. 

Esterházy Pál még csak 19 éves volt, amikor 250 ezer koronát ajánlott fel 1920 decemberében az első világháború után csőd közelébe került Magyar Tudományos Akadémiának. Mint írta: „Ez az összeg nem alapítvány… Most csupán az anyagi terhektől való mentesítést célzom, vagyis kötelesadómat akarom leróni a magyar géniusz és annak legelőkelőbb képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia iránt.” Adományával a herceg országos mozgalmat indított el, amelynek eredményeként végül 2 millió korona gyűlt össze, amelyet az Akadémia tudományos munkára és kiadásra fordíthatott.

Az Esterházy Alapítványok idén ünneplik Esterházy V. Pál herceg születésének 120. évfordulóját. A Mindszenty-perben ártatlanul elítélt herceg élete kevéssé ismert a nagyközönség számára, de az évforduló alkalmából arra a még kevésbé ismert tényre is szeretnék ráirányítani a figyelmet, hogy a herceg a két világháború közötti korszakban milyen egyedülálló mecénási tevékenységet folytatott.

Esterházy Pál ebben az időszakban jelentős összegekkel járult hozzá a művészet, a kultúra, az oktatás és a tudomány támogatásához, és ha a második világháború utáni kommunista diktatúra ebben nem akadályozta volna meg, élete végig pártolta volna a „magyar géniuszt”. Ez ugyanis generációkon át továbbörökített hitvallása volt az Esterházy családnak, amelynek 400 éves története teljesen összefonódott a magyar történelemmel.

A Magyar Tudományos Akadémia nagylelkű támogatásával szinte Széchenyi István örökébe lépő Esterházy Pál herceg 1924-ben a Operaháznak is adományozott 100 millió koronát, ami akkor, többek között, az intézmény dolgozóit mentette meg az elbocsátásoktól.

Még ebben az évben 10 millió koronát ajánlott fel a herceg, alma matere, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának, hogy azzal a szegény sorsú hallgatókat támogassa. Tudománypártoló tevékenységei közül talán a legjelentősebb az 1938-ban alapított orvoskutatói ösztöndíj volt, amelynek keretében három év alatt közel 200 000 pengőt biztosított fiatal kutató orvosoknak. Ennek köszönhetően születtek meg olyan tudományos munkák, amelyek többek között a tífusz és a skizofrénia leküzdéséhez vitték közelebb a hazai orvoslást. (A pályázattal elnyerhető teljes támogatás nagyságrendjét érzékelteti, hogy 1928-ban a magyar állam 61 000 pengőt szánt műemlékvédelemre, az irodalom támogatására pedig 122 000 pengőt.) A herceg által biztosított támogatás odaítélését végző bizottságban a korszak legnevesebb tudósai, így például a fiziológiai és orvosi Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert – a herceg közeli barátja – és Korányi Sándor belgyógyász vettek részt. A programnak 1941-ben a második világháború vetett véget.

Esterházy Pál rendkívül széleskörű mecénási tevékenységében kiemelkedő szerep jutott a képzőművészet és a zene támogatásának. Művészeti díjat alapított festők, majd később szobrászok számára, és műtárgyvásárlásokkal is támogatta kora képzőművészeit. Zenei téren a pénzügyi források biztosításán túl egyéb adományokat is tett. A soproni Liszt Ferenc Zeneegyletnek egy Steinway-zongorát adományozott, ezzel segítve a működésüket. A fentiek miatt kijelenthető, hogy a herceg nemegyszer állami feladatokat vállalt magára, mikor a szellemi élet egyes területeit adományaival támogatta, így lényeges volt a hozzájárulása a Klebelsberg Kunó majd Hóman Bálint nevével fémjelzett korszakokhoz.

Esterházy Pál mindebben hűen követte történelmi elődeit, akik kötelességüknek tekintették a haza szolgálatát, a szellemi javak tekintetében is. Ahogy Hóman Bálint, akkori kultuszminiszer fogalmazott a Királyi Testnevelési Főiskola aulájának avatásakor, amelynek freskóját Esterházy Pál 40 ezer pengős adományából készítette Ungváry Sándor: „Esterházy Pál saját személyében tett tanúságot ennek az elvnek a helyességéről és egyben bizonyságot arról, hogy megérti a régi magyar főurak kötelességét és igyekszik azt a maga lelkesedésével teljesíteni”.

Az Esterházy Alapítványok az évforduló alkalmából a herceg életét részletesen feldolgozó cikksorozattal és a herceg szerteágazó mecénási tevékenységét bemutató kisfilmmel emlékeznek Esterházy V. Pálra.