Kölcsey Ferenc: Hímnusz

Orientáló anyagok az ESTÖRI magazin címlapjaihoz- 3.rész

Kölcsey Ferenc: Hímnusz

A Himnusz kézirata alatt olvasható a keletkezés időpontja és helyszíne:1823. január 22., Cseke. Ma ezt a dátumot a Magyar Kultúra Napjaként tiszteljük. Nyomtatásban 1829-ben, az Auróra folyóiratban jelenik meg a vers, a cenzúra miatt alcímmel: A magyar nép zivataros századaiból.

Hogyan vált a Hymnus himnusszá, azaz egy nemzet azonosságtudatát kifejező közösségi énekké?

Kölcsey műve előtt két középkori eredetű egyházi népének töltötte be a nemzeti ének szerepét: a Boldogasszony, anyánk...Szűzanyához, a magyarok védőszentjéhez fohászkodik, az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga... kezdetű pedig Szent Istvánhoz és a magyar szentekhez szóló ének.

Az irodalmi közvélemény hamar felismerte Kölcsey versének jelentőségét, de azt is, hogy nemzeti énekké csak megzenésítés után válhat. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban a Szózat, 1844-re pedig a Himnusz megzenésítésére írt ki pályázatot. A felhívásra tizenhárom pályamű érkezett, s a bizottság Erkel Ferencnek ítélte a fődíjat. Az első nyilvános bemutató július 2-án történt a Nemzeti Színházban. Majd elhangzott az ének augusztus 10-én az Óbudai Hajógyárban, a Széchenyi-gőzös avatásakor. Szeptemberben jelent meg a kottája, s a dallam elterjedt az egész országban. A forradalom és szabadságharc idején már nemzeti énekként éneklik. A bukás után betiltják, helyét a császári himnusz, a Gotterhalte veszi át. 



Kölcsey Ferenc Anton Einsle festménye



Kölcsey szülőháza Sződemeteren

Kölcsey történelemszemlélete Herder organikus felfogásával rokon. A Himnusz kifejtő részében a nemzet születésétől (Bendegúz, Árpád), a fényponton át (Mátyás), a pusztulásig (jelen, öregkor) tekinti át a históriánkat. A halálvízió a reformkor nemzeti sorsódáinak legfontosabb jellemzője. Állandó említését több ok motiválja: az aktuális politikai helyzet, mely reális lehetőségét veti fel a nemzet pusztulásának; Herder nyelvhalál-elmélete; a történelem organikus felfogása, mely az emberi élet analógiájára képzelte el az egyes nemzetek sorsát. A nemzethalál felvetése azonban érv, retorikai eszköz is, célja éppen a buzdítás, a nehézségeken, az elkeseredésen való felülemelkedés.